Nyaralás Spanyolországba

A cikk a spanyolországi nyaralásukról szól, 2006 nyara előtt. Bill és Tom mesélt…J

BILL: Egy hihetetlen évünk volt a bandával, TV show-kal, interjúkkal és az első turnénkkal: A Schrei Tour-ral… szóval 2006 nyarának elején szükségünk volt szünetre. Mindannyian csendes és napos helyet kerestünk, ahol ki tudunk kapcsolódni és ugyanakkor dolgozni is tudunk. Szerettünk volna természetesen egy kis nyugalmat, de átértékeltük a helyzetet, visszatért az ihletünk és lefektettük a következő albumunk alapjait.

TOM: Végül Spanyolországot választottuk és kibéreltünk egy fincát (tipikus nyaralóház Spanyolországban) elszigetelt környezetben a városon kívül. Szóval észrevétlenül tudtunk pihenni és úgy tudtunk dolgozni a dalainkon, hogy senki sem zavart. Nyaralás a spanyol nap alatt, egy finca medencével, teljes csend, mindez nagyon csábítóan hangzott!

TOM: Mikor megérkeztünk, az a sokk, amit kaptunk brutális volt. Egy bungalót fedeztünk fel 483-as számmal és nem volt valami mennyei. A belső dekoráció nagyon szörnyű és régi volt. A nappaliban, volt egy kanapé amelyen a ’60-as évek virágai voltak (tiszta hippi feelingJ) Szó sem volt arról a képről ami a képeslapon volt, amit Spanyolországból kaptunk. És a legnagyobb csalódás az volt, hogy még a medencébe sem volt víz mikor megérkeztünk!

BILL: Még az összes kis problémával együtt is, nagyon hamar otthonosan éreztük magunkat.

TOM: Akárhol is vagyunk, hamar tudjuk, hogy hogyan értjük el ezt. Szóval miután feltöltöttük a medencét, kicsomagoltuk a hangszereket és felállítottuk az akusztikai berendezést, mindannyian sokkal jobban éreztük magunkat. Rendetlenség volt mindenhol. A finca hamarosan egy (felvevő) stúdióvá vált. Még nyaralás alatt is, a zene nagyon fontos, mert ez tesz minket boldoggá.

BILL: Ebben a néhány napban, a finca úgy nézett ki, mint azok a hotel szobák ahol már jártunk ezelőtt (nevetJ). A függönyök behúzva, üres dobozok és üvegek mindenhol, konzerv kaják, pizzás dobozok a földön, ruhák hevernek minden sarokban… Mikor így bezárkózunk, ilyenkor mind a négyünknek elég gyorsan ihlete támad. Tom előveszi a gitárját, Georg a basszerját, Gustav megadja a ritmust és nyomjuk. A „Wir Schliessen Uns Ein” (Bezárkózunk) is ebben a bungalóban íródott és erről a kreatív folyamatról beszélünk.

BILL: Szóval Spanyolországban, és a 483-as számú bungaló párájában kelt életre az új albumunk első dala. Ezért döntöttünk, úgy, hogy Zimmer 483 lesz a neve. Az első igazi dal amit írtunk a „Wir Sterben Niemals Aus” volt. Ebben a dalban, elképzeltük, hogy mi történik a halál után. Vajon mielőtt elbúcsúzunk a Földtől, hagyunk e valamilyen nyomot magunk után? Hiszünk benne, különösen Tom… Sőt, van egy fura szokása is mióta megírtuk ezt a dalt: Szándékosan jellegzetes személyes dolgot hagy maga után azokon a helyeken ahol járunk (nevet).

TOM: Ez nagyon bután hangzik, de igaz. Mikor nem vagyok biztos abba, hogy valahova visszatérek, akkor hagyok magam után valamit, mint egy jelet. Ez lehet egy gitár pengető agy más személyes tárgy…

TOM: Szóval végül, ez a finca szerencsét hozott nekünk. Ezen a helyen találtuk meg az inspirációt az új albumunkhoz és nagyon különleges pillanatokat töltöttünk el itt. Jól éreztük magunkat… lehet, hogy kicsit túlságosan is… különösen emlékszem Georgra aki  nem bírta ki a medence és a szép spanyol lányokra, akikkel bolondozott a vízben… (nevetJ)

BILL: Mikor elmentünk, mindig ott akartuk hagyni Georgot a medencében és visszavittünk két kóbor kutyát, akiket két héten át etettünk. De végük Georg meglépett a szép spanyol lányokkal. Szobánk se volt a kutyáknak, hogy ott hagyjuk őket. Ez olyan rossz, mert nagyon szeretetre méltóak voltak. (ez az utolsó kicsit zagyvaJ)